A sebességi autómodellezés Amerikában, az 1940-as évek végén kezdődött, amikor néhányan elhatározták, hogy egy repülőgépmodell motorját egy négykerekű modellbe építik. Egy éven belül már gyönyörűen megépített autók versenyeztek az akkori idők versenypályáin. A motorokat 160 km/h-nál nagyobb sebesség elérésére tervezték. Az 1950-es évek elejére a legendás Dooling 61 motorral már 240 km/h körül mentek a modellek, ami még az autóversenyeken elért sebességeket is túlszárnyalta. Mára már 330 km/h-nál nagyobb sebességet képesek elérni - pl. olasz gyártmányú motorokkal -, olyan autókba építve őket, melyek a hagyományos autóforma helyett inkább egy kerekeken guruló vékony lövedékre hasonlítanak.

A nemzetközi versenyeket 5 különböző kategóriában rendezik meg,a motorok hengerűrtartalmától függően. A kategóriák a következők: 1.5 ccm, 2.5 ccm, 3.5 ccm (Monza), 5 ccm és 10 ccm. A metilalkoholból és ricinusból kevert (80%:20%) üzemanyaggal és a megfelelően hangolt kipufogók használatával a motorok fordulatszáma 44.000 fordulatszám/perc felett van a legkisebb osztályban. Az autók és a motorok kialakítása az egész modellezésben itt a legkifinomultabb.

Az autók egy speciális kör alakú pályán futnak. A középpontban egy oszlop van felállítva, amelyhez egy acélhuzalon keresztül van a modell „kikötve”. A nagy sebesség miatt a versenypályák nagyon jó minőségű burkolattal rendelkeznek. Az autót indító versenyző a pályán kívül marad, a segítő (”horzingoló”) a pálya középpontjában az oszlopba kapaszkodva, a huzalon keresztül segíti a modell indulását és felgyorsulását körülbelül 150-160 km/h sebesség eléréséig. Egy indításra három perc áll rendelkezésre. Ezután a segítő az oszlopon lévő kis emelvényre lép, amíg az autót a futam végén le nem állítja a modellt indító versenyző. A versenyző egy kijelzőn keresztül látja a modell sebességét és a maximális sebesség elérésekor indítja az értékelésre kerülő sebesség mérését. A pálya hosszúságától függően 7 vagy 8 kör (500 m) átlagsebességét mérik meg. A leállítás közönséges cirokseprűvel történik. A modell tetejéből kiálló leállító kart a seprű hátramozdítja, ami elzárja az üzemanyagcsövet.